V. Gábor (38), játékfügg… najó, viccet félretéve természetesen nem vagyok játékfüggő, csupán igen komoly érdeklődést mutatok mindenféle kütyü és játék iránt (leszámítva persze a horror és thriller game-eket 🙂 ), ami igazából – ha nem is ilyen mélységekben – már 1990 környékén elindult az első Commodore 64-es számítógéppel, amit még szüleim hoztak az első színes televízió kíséretében a messzi Nyugatról, azaz Ausztriából 🙂 Persze akkoriban még csak annyit tudtam meg bátyámtól, hogy ha játszani akarok, akkor a kazettát a megadott 3 jegyű számhoz tekerjem a kis magnóval, írjam be azt, hogy “LOAD” (aminek a jelentését akkor még nem ismertem), majd amikor az elkészült, akkor a “RUN” varázsszót, és máris mehetett a Ghostbusters, Pitfall, Popeye és társai…

Az évek múltával a gépek is változtak otthon, a C64-est követte 2, majd 3 és 486-os asztali PC, majd Celeron, Pentium, és ezzel együtt a jobb játékélmények, az internet megjelenésével pedig nem csak a 90es évek legtehetségesebb színésznőjének, azaz Pamela Anderson képei, hanem rengeteg más információ zúdult rám a technológia világából.

Egy időben ennek ellenére mégis valamiért ügyvéd akartam lenni, talán túl sok Petrocelli-t nézhettem az időtájt, de erről viszonylag hamar le is tettem, pláne amikor bátyám műszaki fősulira került, az engem is megerősített abban, hogy nekem a műszaki pályán van a helyem!

2002-ben el is ballagtam, bátyámmal ellentétben egyetemista éveim nem vidéken, távol a szülőktől, hanem Budapesten töltöttem, mivel anyukám szerint én annyira okos gyerek voltam, hogy nehogy már valami vidéki főiskolába menjek (bocs bratyó, és vidéki fősulik 🙂 ), ezután következtek a majdnem szürke hétköznapok, amelyek leginkább munkával teltek, ám ami mindig egy kis színt lopott a mindennapokba… az NEM a kockulás volt, hanem a zene! Először sokáig műveltem, hangszeren játszottam, majd egy együttesben énekeltem (nem, nem volt ismert és saját számunk sem volt… és bátyám rohadt jól dobolt amúgy… csak hogy ellensúlyozzam a főiskolás dolgot 😀 ), később versenytáncoltam, amit igen sokáig és eredményesen űztem, és amit a videókon pedig láthattok is, hogy igen régóta nem is űzöm (de dolgozom a belem méretének csökkentésén).

2015-ben aztán abbahagytam a táncot, és valóban a szürke hétköznapok jöttek egészen sokáig, pontosan 2018. december 30-ig, amikor Árpi haverommal felregisztráltuk a Youtube-ra a TechBarát fiókot, és eldöntöttük, hogy hobbi szinten, lehetőleg minél magasabb minőségben és egyedi módon elkezdünk elsősorban techvideókat készíteni. Az egyediség összejött, a magas minőség egy jó ideig váratott magára, aztán szépen lassan, ahogy beletanultam mindenféle videós trükkökbe, fogásokba, utánajártam annak, hogyan, mivel, és milyen beállításokkal lehet minél jobb content-et gyártani, azért jött a minőség is. Persze ezekhez kellett az is, hogy mellette legyen egy jó, és (remélhetőleg 🙂 ) stabil főállásom is, ami szintén az informatikához köthető, hiszen abból tudtam finanszírozni az évek során a stúdió és az eszközök fejlesztését.

2020 elején pedig, miután egy kínai piacon egy 3 lábú kutya megevett egy kígyót, amit korábban megharapott egy denevér, és ezt a kutyát a helyi Vidám Kínai étterem csirkének álcázva szecsuániként eladta így bejuttatva az emberek szervezetébe a koronavírust, elkezdtem én magam is egyre több játékot közvetíteni élőben egyrészt, mert hosszú ideig nem lehetett kimenni a lakásból este 8 után, másrészt a tesztelendő termékek száma visszaesett a nagyon kevésről szinte a nullára, viszont a csatornán szerettem volna továbbra is fenntartani valahogyan az aktivitást. Eleinte a játékok közvetítése sem volt egyszerű, higgyétek el, hogy nem olyan könnyű a semmiről a kezdetekben a senkinek 2-3 órán keresztül folyamatosan és érdekfeszítően beszélni, de aztán ahogyan kezdtem belerázódni, egyre jobban ment, és ma már elmondhatom azt is, hogy lettek törzsnézőim, akiknek külön köszönet!

Ez lennék én, az életem, és a tech világhoz fűzödő viszonyom nem túl dióhéjban, ha valakit érdekel bármi egyéb, így járt 😀 Na jó, a Kapcsolat menüponton, vagy Facebookon keresztül felveheti a kapcsolatot velem.